Története:
Beszterec és környéke már ősidők óta lakott hely, ezt támasztja alá a határában található földvár is. A Beszterecen talált Árpád-kori aspersorium (szenteltvíztartó) ma a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításának tárgya.
A település nevét már 1332-ben említi a pápai tizedlajstrom is, Beztherch néven.
1410-ben már ismert volt birtokosának neve is: ekkor a Parlaghy család tagjainak birtoka volt.
1445-ben a Rosályi Kún család és a Kusalyi Jakcs család birtokaként van feltüntetve.
1463-ban a petri Ders család volt a település földesura.
A 19. század első felében több család: a Kriston, Major, Répássy, Mikecz, Tahy, és Madách családok voltak birtokosai.
1850-ben a Felsőméray-Ostorharics Horváth László (1822-1872) birtoka a Beszterec-Vártanya néven ismert terület és körülötte több mint 500 hold termőföld. A család II. Rudolf királytól kapta nemességét, ami az 1838. évi 797. közgyűlési szám alatt lett megerősítve. Kassán 1906. június 2-án 7560/1906. szám alatt újabb hatósági bizonyítvány került kiállításra Dr. med. Horváth József részére (1901. évben nyert mandátumot mint felsőházi képviselő). Vasmegyeri-Megyery Celesztával 1891-ben kötött házasságot Nyíregyházán. Leszármazottaik 1947-ig birtokolták a területet, amelyet kényszerből hagytak el. Horváth László sírkövét (rajta ekevasak nyoma) a helyi önkormányzat ismét felállíttatta a földvárban kegyeletből, de a temetőt, a monostort és az épületeket barbárul elpusztították 1955-ben.
A településen előforduló jelentősebb hely- és dűlőneveket is feljegyezték a XX. század elején: Nagyrév, Gyakor, Nyárádszeg, Hídszeg, Kerekedvize, Ferhídja, Tahiláp, Bajcs, Törésláp, Vársziget, Kapony, Orozd, Királytó, Katonató, Solymostó, Kabalás helynevek voltak itt ismertek.
